A blogot azért hoztam létre, mert szerettem volna reményt adni azoknak akik elhiszik, beletörődnek, elfogadják azt az őrült tévhitet,hogy ők a rendszer foglyai és ebből nincs kiút.

Elhiszik, és szépen  belesimulnak  abba  hogy nincs más választás számukra mint a 8-10-16 órás rabszolgasors amit szebb kifejezéssel munkának hívunk. És ez tulajdonképp  talán jó is így, hisz  a mama happy mert el tudja pletykálni a szomszédnak, hogy az ő okos ügyes kisfia(lánya) épp melyik nívós vagy kevésbé nívós munkahelyen dolgozik és milyen szorgalmas csemetéje is Ő a társadalomnak.  Aztán hónap végén elégedetten

( vagy épp keseregve) rákukkantunk a bankszámlánkra és megnyugodva konstatáljuk, hogy oké talán túlélünk még egy hónapot, nem lesz itt akkora gáz, hiszen tulajdonképp nem is keresek rosszul. 

 

Csak valami nem smakkol.. hogy is smakkolna? hiányzik a tűz, a szenvedély az alkotás  utáni vágy, az ujjlenyomata az életünknek. Az a fontos elégedettség hogy na igen ,ezért érdemes volt élnünk, nem volt hiába. 

Nálam szinte gyerekkorom óta él ez a lázadás, sok bajt is okozva. Szinte mindig valahogy kilógtam a sorból. Szentül hittem , éreztem, hogy másként is lehet élni és most bebizonyosodni látszik, hogy bizony lehet.Nem azért mert én mondom, hanem mert látom azokat mellettem tehetőssé válni akik ezt előbb elhitték  mint én. Tehát ha nekik megy nekem is fog. Van kezem, lábam, szám, szemem, eszem:))) 

És emiatt  hiszem : 

Lehetsz szabad, boldog és tehetős egyben. Csak bazira kell akarni.  

Mindig volt egy dacc, hogy na igen,, majd én megmutatom. És most meg is mutatom, veletek együtt osztom meg a tervet ,hogy hogyan leszek szabad, gazdag és független. Csakazért is. 

 

Csatlakozzatok az utazáshoz. A terv készen áll. <3

SG.

 

Megosztás a facebookon